Pihentetve fáradt tagjaimat, belezuhantam a megengedett kád forró vízbe. Minden porcikám sajgott, ismét egy kimerítő éjszaka állt mögöttem. Behunyt szemmel élveztem ki, ahogy a meleg átjárja az összes sejtemet, és elindítja őket a regenerálódás útján.
Rápillantottam a farmeromra, mely legórva hevert a mosógépen. Rmarks… Nem egy divatos márka, s valami túl drágának sem nevezném. Egyszerű kínai. De hát, ha egyszer fogyóeszköznek számít, minek a jobb? Pár nap és úgyis vége. Ez is épp elég szakadt volt már…
Szerencsére havonta kapok egy kis fizetés kiegészítést, elvégre munkaköri ártalom. KKL-eket üldözni, és hatástalanítani nem éppen a legruhakímélőbb foglalkozás. Különlegesen Közveszélyes Lények. Találkoztam én már a koboldtól kezdve a vámpíron át egészen a sárkányokig mindennel.
Bizony, kedves olvasó számtannál számtalanabb ilyen lény él a világunkban. Egyesek közöttünk elvegyülve, mások a legeldugottabb helyeken, mindenki szeme elől rejtve. Egyedül előlem nem bújhatnak el… Pontosabban fogalmazva előlünk, Látók elől.
Ha meg kellene mondanom, melykőjük a legveszedelmesebb, bele is törne a bicskám… Az összes fajnak megvan a maga sajátossága, ami alapján megkapta a besorolást, hogy KKL legyen. Vegyünk például egy igen egyszerű példát, a sárkányokat: tüzet okád, nagy karmai vannak, a harapásáról pedig ne is beszéljünk!
Ott vannak a koboldok is, akik kicsit már bonyolultabbak. Bár termetük alapján, nem is gondolná az ember, mekkora kárt tudnak tenni, de az egyetlen javaslat, amit mondani tudok, hogy soha ne találkozz velük. Vagy ha igen, ne harapj rá a horogra. Mindenkit beetetnek az utópisztikus gazdagság álomképével, aztán még azt is elveszik, amid eddig volt. És akkor még örülhetsz, ha ép bőrrel megúszod.
Az egyik legvészesebbnek mindezek ellenére a vámpírokat nevezném. Nem csak azért a sok meséért, amiket hallani lehet róluk. A fentebb említett két példánál – de legalábbis az elsőnél – biztosan meg lehet állapítani, hogy mivel van dolgunk. De itt… a teljes alattomosság fegyvertárával támadnak. Nem veszed észre, csak már mikor késő. A modoruk kifinomult, lyukat beszélnek a hasba a mézes-mázasságukkal. Az egyetlen módja, hogy megkülönböztesd őket a rendes emberektől, a szemüveg. A napszemüvegem, ami felfedi azt is, amit a leggondosabban lepleznek…
Óvatosan kikászálódok a kádból, hiszen öregember nem rakéta, majd belebújok kedvenc bemelegítőmbe, és agyonnyúzott pólómba. Bár nem túl szexi, de annál kényelmesebb, s így itthonra tökéletesen megteszi. Egyébként sem tervezek már semerre sem menni. Még a melltartót is lespórolom.
Hatalmas ásítást elnyomva lépek ki a fürdőszobaajtón, de azon nyomban le is dermedek: egy idegen férfi ül a fotelemben, s idegesítően stíröl.
- Szia Cica. – kezdi végül lazán, miközben kezet nyújt felém – Éneás vagyok.
Érthetően kétkedve fogadom a gesztust, pláne az előző félmondat miatt, és csak szavakat keresgélve tátogok pár másodpercig.
- Mi a fenét keresel itt? – bököm ki végül nem túl udvariasan, kézfogó mozzanatot figyelmen kívül hagyva.
A telefonom azonban félbeszakítja a lehetséges választ.
A főnök az, pont jókor tud hívni… - bosszankodom magamban, miközben felveszem.
- Halló, Pete? – szólok bele.
- Igen. – azonosítja magát, hogy valóban ő az – Figyelj csak, lehet, hogy meg fog látogatni egy úriember nemsokára. – kezdett bele, de nyilvánvalóan nem az én vendégemről beszélt, ha egyszer úriembernek nevezte… - Ő a társad az elkövetkezendő pár hónapban. Egy nagyon fontos ügyön fogtok dolgozni. Majd elmeséli pontosan. – sandán nézek az Éneásnak titulált egyén felé.
- Hogy hívják? – kérdezem a biztonság kedvéért.
- Éneás. – jön a rövid, de annál lehangolóbb válasz.
- Aha, oké. – nyugtázom. Nem volt kedvem épp most elkezdeni nyavalyogni. Pláne nem a férfi előtt, aki a társam. Még a végén amatőrnek néz… - Most mennem kell, de megjegyeztem. – zárom le a beszélgetést, majd lerakom.
- Szóval, te a társam vagy… - túrok bele a hajamba gondterhelten. – És valószínűleg ezt a fenét keresed itt…
Erre aztán egyáltalán nem számítottam
- Bizony. – lépett pár lépést közelebb – És már ma elkezdjük a melót, szóval öltözz fel. – tekintete lejjebb vándorolt a pólómon – Úgy látom, fázol. – vigyorodott el kajánul, és én abban a szent percben megfogadtam, hogy utálni fogom.
Durcásan vonultam vissza a fürdőbe. Sehogy sem tetszett ez a dolog: először is felrángat az éjszaka kellős közepén, mikor már egy műszakot lenyomtam, de ez még csak a kisebbik gond. A bunkó szexista megjegyzései még inkább bosszantottak. Egyszer még tutira kitekerem a nyakát társ ide, társ oda.
Gyorsan visszabújtam a farmeromba, ami valószínűleg az utolsó küldetésére indul velem, majd egy passzos hosszú ujjú felsőt halásztam elő.
- Ennél jobb nem volt? – húzza el színpadiasan a száját. – Na, mindegy, kezdésnek megteszi. Ma még úgyis csak terepszemlét tartunk. – indul az ajtó felé, én pedig az idegbaj határán, szemforgatva követtem.
Pár hónap? Tuti zárt osztályon végzem! – csaptam be magam után az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése